8.rész(Takasugi)

Nagyon megrémültem. Újabb ember tudja a titkomat és ez nincs rendben. Sajnos ebből már nem bújhatok ki, így el kellett mondanom neki mindent, töviről-hegyire.

Igen, én vagyok Yamada Ryosuke! Sajnálom, amiért ez idáig eltitkoltam, de a körülmények ezt kívánták meg.

- Biztos nem lehetett könnyű feldolgozni, hogy ilyen fiatalon végig kellett nézned, az édesapád halálát!

- Valóban nem volt könnyű, hogy a szemem láttára gyilkolták meg. Ezért is kellett nevet változtassak, hogy a riporterek ne találhassanak meg.

- Nem is tudod, hogy mennyire hálás vagyok neked, amiért megmentetted a lányom életét!

- Ugyan már, ez igazán semmiség. Asszonyom, szeretnék kérni öntől két nagyon fontos dolgot!

- Persze, mond csak nyugodtan.

- Az első, hogy ezt még tartsa titokban, egyelőre szeretnék még nyugodt életet élni! A másik, hogy kérem engedje meg, hogy vigyázhassak a lányára!

- Mégis mi szükséged van erre?

- Asszonyom, a lánya komoly veszélyben van! Én tudom ki volt az, aki végzett a férjével!

- Csak azt nem mond, hogy...?

- Az édesapámat is ő ölte meg. Ez volt az egyik oka annak, hogy idejöttem. Szeretném ha Hirona-chan biztonságban lenne.

- De miért teszed ezt?

- Én beleszerettem Hirona-chan-ba azon a napon, mikor megismertem őt. 

- Ha ez így van, akkor kérlek továbbra is gondoskodj a lányomról! Tudod, Hirona mióta megmentetted, minden egyes nap azt kérdezi, hogy mikor találkozhat végre veled! Takasugi-kun, azt hiszem a lányom is szerelmes beléd!

- Kétlem, de még ha így is lenne, Hirona sosem fogadná el, hogy egy ilyen kripli, mint én együtt akar lenni vele. Talán jobb lesz nekem egyedül!

- Ha ezt hiszed, akkor nem ismered eléggé a lányomat! Hirona soha senkit nem ítélt még meg a külseje alapján. Ő az a fajta, akinek az ember személyisége számít. Kérlek, ne bánj így magaddal! Te semmivel sem vagy kevesebb, a többi embernél! Egy nagyon okos és értelmes fiú vagy, fiatalkorod ellenére már több dolgon mentél keresztül, mint a legtöbb ember! - könnyek szöktek a szemembe. Nagyon jól esett ezt valaki olyantól hallani, akivel noha nem sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm, mégis összeköt minket a közös múlt, elvégre az ő férjét, illetve az én apámat is ugyanazok gyilkolták meg. Hirona mamája megígérte, hogy nem szól senkinek, ezért kicsit megkönnyebbültem. Miután sikeresen hazavitt, beszélnem kellett az anyámmal.
- Megjöttem!
- Üdv itthon Ryosuke! Nahát, ki ez az aranyos kiskutya a kezedben?
- Rin a neve és szeretném megtartani! Most, hogy Irie és Yoshida szeretnék élni a saját életüket, megint egyedül maradtam!
- Részemről semmi akadálya! Ha már itt tartunk, hol voltál ilyen sokáig?
- Hirona mamája rájött, hogy valójában nem vagyok Takasugi Touichi, így kénytelen voltam neki elmondani mindent. Tudom, hogy nem lett volna helyes, de...
- Rendben van ez így! Azt is elmondtad neki, hogy a Kronosz áll e mögött?
- Azt nem említettem! Nem szerettem volna, ha még jobban megijed.
- Ryosuke, pontosan mit akart elérni a nagyapád azzal, hogy megöleti az apádat?
- Mégis mit gondolsz? Természetesen az volt a célja, hogy átvegyem a céget!
- Ryosuke, ha ez megtörténik, ugye nem fogsz engedelmeskedni a nagyapádnak? - nem tudtam rá válaszolni. A nagyapám vezeti a Kronoszt, ami gyilkosságok előkészítésével, illetve kivitelezésével foglalkozik. A nagyapám már többször elmondta, hogy nekem kell majd átvennem a Kronoszt, ha ő már nem lesz. Mindig is borzasztó érzés volt, egy bűnöző ivadéka lenni. Talán az apámnak is ezért kellett meghalnia.
- Ne aggódj, eszembe se jutott ilyen!
- Tényleg, azt hiszem ideje lenne elmennünk a fodrászhoz, eléggé megnőtt már a hajad.
- Most miért jössz hirtelen ezzel? A hajam jó úgy, ahogy van! - szerencsére az anyám, nem erőltette tovább a témát. Miután felment a fürdőbe, megcsörrent a telefon.
- Halló?
- Találkoznom kell veled Ryosuke, a szokott helyen várlak!
- Igenis! - a mosolyom eltűnt és előjött a komoly énem. Noha, utálom magam, amiért a nagyapám egy bűnöző, de akkor is a nagyapám, akinek engedelmeskednem kell. Bementem az anyámék szobájába, majd a szekrényből elővettem az apám egyik öltönyét és azzal együtt mentem ki a szobából. A szobámba mentem, ahol Rin befoglalta az ágy mellett lévő kanapét. Magamra kaptam az öltönyt és egyenesen a fodrászhoz mentem hogy eleget tegyek az anyám kérésének. Noha azt mondtam, hogy a hajam jó úgy ahogy van, de így azért mégsem állíthattam a nagyapám elé. A fodrász elég rövidre vágta a hajamat, ami nagyon furcsa volt. Miután ott végeztem, már indultam is, hogy találkozzak a nagyapámmal. Egy kihalt sikátornál volt a találka.
- Ryosuke, végre megjöttél!
- Itt vagyok,ahogy kérted! Mit szeretnél tőlem?
- Csak szerettem volna ismét nyomatékosítani, hogy te fogod majd átvenni a Kronoszt! Remélem, veled nem kell majd azt tennem, amit a bolond apáddal kellett! De ha ezzel nem győztelek meg, talán ez majd segít! - erre a zsebéből előhúzott, egy képet Hirona- róla. - Ez az a lány, aki tetszik neked igaz? Mi lenne, ha cserébe azért, hogy átveszd a céget, megkímélném ezt a lányt?
- Rendben megteszem amit kérsz, de őt hagyd ki ebből!
- Ezt már szeretem! Tudtam, hogy, te nem hagysz cserben.
- Pontosan, mit kell majd tennem?
- Mindent a maga idejében. Addig is, maradj elérhető, hogy kapcsolatba tudjak lépni veled!
- Ahogyan parancsolod. Akkor én most távozok is! - fejet hajtottam előtte, majd hazamentem. Őszintén megmondva, rettegtem a nagyapám tervétől, de féltettem Hirona életét, ezért nem tehettem mást, bele kellett mennem, a nagyapám játékába.

Másnap, egyedül mentem iskolába. Irie és Yoshida közelébe még véletlenül sem akartam kerülni a múltkori után. Had éljék csak nyugodtan az életüket, nekik legalább nem kell keresztülmenniük mindazon, amin én keresztülmegyek. Láttam, hogy Hirona most sokkal felszabadultabb, ennek nagyon örültem. Úgy tűnik, tényleg én volt az, aki miatt nem tudott boldog lenni, de úgy döntöttem, végleg békén hagyom.
- Takasugi Kun! - hallottam meg Yoshida hangját, az órák után.
- Mi történt, nem élvezed, hogy végre nem kell tőlem függnöd?
- Én csak, szeretném, ha barátok maradnánk!
- Azt hiszem, ez nem lehetséges! Én csak hátráltatnálak téged, meg Irie - t abban, hogy nyugodt életetek lehessen, hiszen ti akartátok ezt, ezért sem vagytok már a barátaim! - elindultam volna kifelé, de Yoshida a karomba csimpaszkodott.
- Tudom, hogy mi történt a nagyapáddal és nem akarom, hogy egyedül harcolj vele! - láttam, hogy a szemei könnybe lábadtak és nagyon megsajnáltam a fiút.
- Nekem ez a sorsom, Yoshida és nem harcolhatok ellene!
- De neked nem kell rossznak lenned, mint ő, hiszen te vagy a legjobb ember akit csak ismerek.
- Yoshida, bárcsak tehetnék ellene valamit, de a saját véremet nem tagadhatom le!
- Én mindenesetre, nem foglak téged magadra hagyni! Még ha te nem is akarod, akkor is segíteni fogok neked és melletted állok majd mindig! - nem szóltam semmit, csak szorosan magamhoz öleltem. Hiába, Yoshida szinte már olyan, mintha a második öcsém lenne.
- Mire is mennék nélküled kis törpe! Köszönöm, hogy számíthatok rád!
- Hiszen az öcséd vagyok, ez természetes! - rám mosolygott, én pedig kissé összeborzoltam a haját.
- Yoshida, lehetne egy kérésem?
- Mi lenne az?
- Meg kéne szereznünk Hirona laptopját, hogy kitörölhessek belőle mindent, ami az apámmal vagy velem kapcsolatos! Nem szeretném, ha rájönne a dologra!
- Azt hiszem, ezt könnyen megoldhatjuk! - Yoshida elég hamar kicsempészte Hirona szekrényéből a laptopot. Mivel sehogy, sem tudtam kitörölni az infókat, ezért drasztikus megoldást választottam: Fogtam a gépet és a földhöz vágtam! Na igen, pont ekkor toppant be Hirona is.
- Te meg mi a fenét csináltál? Abban volt mindig személyes dolgom!
- Én csak...Nem akartam, hogy tovább szaglássz Yamada Takuyaki után! Az a férfi, már rég meghalt!
- Szóval, most már ott tartunk, hogy a holmimat is tönkreteszed? Tudod mit, talán tényleg jobb lesz, ha távol maradok tőled! - mérgesen távozott az iskolából. Igaz szörnyen éreztem magamat, de mégis ez volt az egyetlen, amivel megállíthattam őt.