7.rész(Hirona)

Takasugi halkan szuszogott az ágyamon és az arcszínéből láttam, hogy kezd egyre jobban lenni. Szerencsére, már a láza is kezdett lejjebb menni

- Hirona, gyere vacsorázni! - jött be a szobámba, az anyám.

- Anya, kérlek halkabban! Most sikerült elaludnia!

- Szegénykém, mi történt vele? - lépett oda hozzá és megsimogatta az arcát.

- Felment a láza. Anya, Haruna talált néhány cikket Yamada Takuyaki - ról, Takasugi gépén. Szerinted ők ketten, közel álltak egymáshoz?

- Hirona, nem szabadott volna ezt csinálnod, ez egyáltalán nem helyes!

- Tudom, de ki kell derítenem, hogy mégis ki ez a Takasugi Touichi!

- Most inkább menj vacsorázni, addig én itt maradok vele! - kimentem a konyhába, ahogy azt az anyám kérte. Hiába próbálom magam tartani az ígéretemhez, miszerint nem megyek Takasugi közelébe, muszáj kiderítenem, mi folyik itt.

*Másnap*

Másnap az iskola könytávárban igyekeztem információ után kutatni. Leültem az egyik géphez és rákerestem Yamada Ryosuke nevére. Elég sok cikk volt a balesettel kapcsolatban, de egy cikken megakadt a szemem:"A cégörökös visszatért! Yamada Takuyaki árván maradt fia, Yamada Ryosuke visszatért, hogy átvehesse az apja cégét, amit apja kegyetlen halála után megörökölt. A fiú az esettel kapcsolatban így nyilatkozott: Borzasztó, ami a szüleimmel történt, de a legjobb tudásom szerint igyekszek majd vezetni az apám cégét!" - tehát akkor mégis itt van valahol. Muszáj megtaláljam, hogy megköszönhessem neki, hogy megmentette az életemet. Aznap történt, mikor magukkal vitték az apámat. Rossz emberektől kért kölcsönt, amit nem tudott megadni, így az életével fizetett érte. Engem is magukkal akartak vinni, mint fizetséget, de megszöktem előlük. Épp üldöztek, mikor egy autó száguldott felém.Láttam felém futni, egy velem egyidős fiút, aki ellökött, így az autó őt ütötte el. Mindketten kórházba kerültünk, ugyanabba a szobába. Hallottam, ahogy az orvosok arról beszélgettek, hogy kénytelenek amputálni az egyik lábát, hogy megmentsék az életét. Persze akkor még nem igazán tudtam felfogni a dolgot, de most már igen. Tudom, hogy nincs semmim, amivel meg tudnám hálálni, de megígértem magamnak, hogy nem leszek másé csakis az övé. Talán ezért nem tudok más szemmel nézni Takasugi - ra, mert nem akarom megszegni az ígéretemet. Ha végre megismerhetem Yamada Ryosuke - t, akkor megmondom neki, ha ő is ezt akarja, akkor hajlandó leszek az övé lenni. Magamon kívül ugyanis nem tudok mást felajánlani.

- Te meg mit csinálsz itt? - hallottam meg, egy ismerős hangot.

- Takasugi Kun! - igyekeztem bezárni a cikket, de sajnos nem voltam elég gyors.

- Szóval még mindig nem hagytad abba!

- Félreérted!

- Ugyan, engem nem érdekel, ha megszeged a nekem tett ígéretedet! Csak meg akartam köszönni, hogy segítettél!

- Hiszen te is segítettél nekem, már nem egyszer, szóval ez csak természetes!

- Nem, egyáltalán nem az!

- Visszatérve a korábbira, neked fogalmad sincs arról, mennyire meg akarom találni Yamada Takuyaki fiát! Kérlek, ha tudsz róla valamit mond el nekem!

- Miért olyan fontos neked, hogy megtaláld?

- Mert az a fiú, megmentette az életemet és szükségem van arra, hogy megköszönhessem ezt neki.

- Sajnálom, de nem tudok segíteni, azt hiszem most már megyek! - zavartan kisétált a könyvtárból. Vajon tudhat valamit, amit én nem? De mégis miért nem akar segíteni nekem? Úgy döntöttem, követem őt. Láttam, hogy Irie és Yoshida, az iskola előtt várják őt. Egy fa mögé rejtőztem, ahol szerencsére nem vettek észre.

- Én ezt már nem bírom, Hirona egyre többet fog megtudni!

- Ez van akkor, ha hazudni próbálsz kedves őszinteség királya! - horkantott fel Irie.

- Kérlek srácok, muszáj segítenetek, ez egyedül nem megy!

- Takasugi Kun, azt hiszem én is szeretném végre abba hagyni ezt és normális életet élni, mint amikor még minden rendben volt!

- Na és mi lesz a tervünkkel?

- Egy fenét, abba a tervebe! Már nem akarom megbosszulni azt, amit a szüleimmel tettek és Hirona biztonsága, pedig neked fontos egyedül! Nekünk semmi közünk sem volt a lányhoz, hiszen te voltál az, aki annyira közel került hozzá!

- Irie, fogd már be, azt akarod, hogy bárki meghalljon?

- Halljanak csak meg, legalább mindenki megtudja, hogy mekkora hazug vagy te!

- Hiszen megígértétek, hogy segítetek nekem! - Takasugi szeme könnybe lábadt.

- Nem vagyunk barátok, hogy segítsek neked! - Irie elment, Yoshida pedig még ott maradt.

- Sajnálom Takasugi Kun, de ln sem szeretném ezt tovább folytatni! . Yoshida lehajtotta a fejét, majd szomorúan elsétált ő is. Ha lehetett, most még inkább megsajnáltam Takasugi - t, ugyanakkor felkeltette a kíváncsiságomat. Vajon kik is lehetnek ezek a fiú valójában és mit akarhatnak tőlem?