6.rész(Takasugi szemszöge)

Szerencsére Yoshida és Irie elintézték a dolgokat, így valamilyen szinten megkönnyebbültem. Ahogyan korábban már azt az anyámnak is megmondtam, úgy döntöttem, át fogom venni az apám cégét. Már beszéltem is az apám egyik bizalmasával,  aki felajánlotta a segítségét, hogy sikerüljön mindent előkészíteni, amíg el nem érkezik az idő, hogy az apám helyébe lépjek. Az anyám, persze igyekezett lebeszélni róla, de kötelességem megvédeni azt, amit az apám kemény munkával létrehozott. Az iskolában látszólag helyre állt a rend, már senki sem beszélt a Hirona - val történtekről. Kár, hogy ez nem tartott túl sokáig. Hirona elég dühösen lépett be a terembe és szegény Yoshida padjához trappolt.

- Ezt meg mégis mire véljem? - dobott le a padjára egy fotót, amin Umika és ő voltak, egy kicsit félreérthető helyzetben. Persze, nincsenek együtt, mindenesetre a kép igencsak aranyosra sikeredett.

- Mégis mi a baj, Hirona Chan?

- Nem megmondtam neked, hogy ne menj Umika közelébe? Honnan tudja, hogy nem rossz szándékkal közeledsz felé? - talán kötelessége beszámolni mindenről, amit csinál? Hiszen Umika nem egy ötéves kislány.
- Hagyd már békén! Egyébként meg nem értem, hogy neked mégis mi közöd van ahhoz, hogy Yoshida és Umika Chan között mi történik? - elegem volt abból, hogy ennyire bizalmatlan, mikor semmi oka sincs rá.
- Hogy miért szólok bele, az az én dolgom és nem pedig a tiéd. Egyébként meg furcsállom, hogy neked nem okoz gondot, hisz Umika az én barátnőm! . igen a te barátnőd, de ha úgy kezeled mint egy ötévest, akkor semmire sem lesz képes egyedül.
- Ez Yoshida élete, nem pedig az enyém, ezért nincs jogom beleszólni abba, hogy kivel találkozzon. Ha meg akarod tartani a barátnődet, akkor fogd be néha a szádat! - helyre kellett végre tennem, bár elég rosszul esett, ezt mondanom neki. Nem akartam, de meg kellett tegyem.
- Takasugi Kun, köszönöm, hogy segítettél!
- Ugyan már, sajnálom, amiért azt mondtam neked, hogy maradj távol Umika - tól. Ha tényleg szereted őt, akkor csak nyugodtan mond ezt meg neki is, nehogy úgy járj, mint én.
- Ugyan már Takasugi Kun, Hirona Chan biztosan kedvel téged, csak nem meri bevallani. Meglásd, hogy hamarosan sikerül megpuhítanod őt! - nos remélem, igaza lesz és Hirona tényleg kedvel engem, még ha csak egy kicsit is. Közben eszembe jutott, amikor Yoshida szülei megkértek arra, hogy gondoskodjak a kis törpéről és védjem meg őt, a Kronosz - tól. Végül is örülök neki, hogy belementem. Láttam, hogy Hirona odajön hozzám, aminek nagyon nem örültem.
- Mit akarsz, már megint? Hiszen az előbb olyan jól kitudtál engem osztani!
- Ki vele, honnan ismered Yamada Takuyaki - t? - teljesen megborzongtam. Mégis honnan tudja, hogy ismerem őt? Remélem semmit sem derített ki velem kapcsolatban, mert az komoly veszélyt jelente rám, a két fiúra sőt magára Hirona - ra is.

- Honnan tudod, hogy ismerem?

- Ne játszd már az ártatlan, hisz a géped tele van a róla szóló cikkekkel! - nem hiszem el, hogy képes volt erre. Azt mondta bízik bennem, akkor mégis miért kezdett el kutakodni utánam? Nos, ennyit a bizalomról!
- Szóval kémkedsz is utánam? Nem hittem volna, hogy a te eszeddel csak ennyire futotta. De ha már annyira tudni akarod, akkor semmi közöm ahhoz az emberhez! Most már megnyugodtál? Ha igen akkor hagyj végre békén, ne zaklass, sőt ne is gyere a közelembe! - rosszul esett, hogy le kellett tagadnom az apámat, de meg kellett tennem, különben minden kiderülne. Azt hiszem, most már tényleg jobb lesz, ha többet nem megyek a közelébe. Hiába hittem azt, hogy ennek majd jó vége lesz, mégsem lett az. Úgy döntöttem, hogy véget kell vetnem ennek, ha nem akarom, hogy ő igya meg a levét. Az órák után egyből haza akartam menni, de kezdtem magamat egyre rosszabbul érezni. A lépteim kezdtek egyre elnehezedni, míg kénytelen voltam megállni. A szemeim előtt, lepergett minden. Láttam, ahogyan idegen emberek rontanak be az autónkba, ahol néhány késszúrással megölték az apámat. Az anyámnak szerencséje volt, engem pedig nem bántottak. Ott voltam a kocsiban, azzal a tudattal, hogy a szüleimet megölték és én voltam az egyetlen, akit nem bántottak. Miért nem öltek meg engem is? Talán az lett volna a legjobb, ha engem is megölnek, akkor nem kellett volna ennyit szenvednem. Már levegőt is alig kaptam, amikor meghallottam Hirona hangját.
- Takasugi Kun!
- Nem megmondtam, hogy ne gyere a közelembe? - már hangom is alig volt, de még mindig csak bántottam. A homlokomra tette a kezét, majd rögtön el is húzta onnan.
- Hiszen te lázas vagy! Gyere, majd itt tudsz pihenni! - hiába ellenkeztem, ő nem figyelt rám. Segített bemenni a házába, ahol befektetett az ágyába. A gyengeségtől, már mozdulni sem bírtam. Éreztem, hogy egy hideg vizes törölközőt rak a fejemre, ami eléggé jól esett.
- Mit nem értettél abból, hogy nem akarlak a közelemben tudni? Azt hittem felfogtad! - nem akartam többet a közelében lenni, de azt hiszem, ő ezt nem igazán értette meg.
- Ez nem olyan egyszerű! Hiszen amikor látom milyen állapotban vagy, érzem, hogy segítenem kell neked, akár akarod, akár nem! - tehát akkor mégiscsak fontos vagyok neki.

- Ha annyira bosszantalak, akkor mégis miért vagy folyton a közelemben?

- Már megmondtam, csak nem akarlak ilyen helyzetekben látni. Nem tudom miért, de úgy érzem fontos vagy nekem! - szóval tényleg igaz. Akkor ezek szerint, mégiscsak törődni akar velem, ami egy jó jel. Remélem hamarosan már arra is rájön, hogy köztünk jóval több van, mint amit ő gondolna.

- Csak nem belém szerettél?

- Nem arról van szó! egyszerűen csak segíteni akarok!

- Tudod mivel segíthetsz nekem a legtöbbet? Ha végre le állnál ezzel a nyomozósdival! Kérlek, ne kutass a múltamban, mert túlságosan fájdalmas és nem akarom, hogy feltépd a sebeimet! Megértesz engem ugye? - anélkül akartam erre megkérni, hogy bármit is elmondtam volna neki a múltamról. Képtelen vagyok róla beszélni, mert borzasztóan fáj még most is ez az egész. Talán majd egyszer képes leszek erről őszintén beszélni valakinek.
- Igen és sajnálom, amiért kutakodtam utánad, többet nem fog előfordulni, de most már inkább aludj, mert különben sosem leszel jobban! - végül is jelen esetben ez tűnt a legjobb megoldásnak. Behunytam a szememet és lassan elnyomott az álom.