4.rész(Hirona szemszöge)

Egész végig azon gondolkodtam, hogy vajon Takasugi honnan ismerhet engem. Hisz Irie megmondta, hogy már hat éve a megszállottam, de ez nem lehetséges, hacsak nem ismer engem. Mindenesetre elég zavaró volt a dolog. Ma végre elérkezett a hétvége, ezért úgy döntöttem, egy kicsit pihenni fogok, legalább addig sem vagyok Takasugi közelében. Egyszer még bunkó velem, máskor pedig kezesbárányként viselkedik. Fogalmam sincsen, hogyan tudnék kiigazodni rajta. Úgy döntöttem elmegyek a fodrászhoz, hogy vágathassak a hajamból egy keveset, mert már kezdtem megunni a hosszú hajat. Végül vállig érőre vágattam, amivel egészen máshogy néztem ki mint eddig. Ezután el akartam menni enni valamit, de pechemre, ez nem jött össze.

- Készülsz valahová, kislány? - nem kis meglepetésemre, ugyanaz volt, aki megtámadott engem és Takasugi - t, néhány napja. Nagyon megijedtem, hogy megint kutyaszorítóba fogok kerülni.

- Mégis mit akarnak, még tőlem? Nem volt elég, amit a múltkor tettek?

- Kislány, nem veled van a bajunk, hanem a barátoddal, aki nagyon a bögyünkben van már!

- Mit tette Takasugi Kun, hogy ennyire utálják őt?

- Takasugi? Na ne nevettess! Soha nem hívták így. A neve egészen pontosan.. - ere valaki elkapta a kezemet és elrángatott onnan.

- Irie Kun? Te meg, hogy kerülsz ide?

- Épp megmentettelek, de nem kell megköszönnöd. Nahát, új a frizurád, ez valamiért sokkal jobban áll neked.

- Hogy értették, hogy nem Takasugi a neve? Mégis mi a fenét titkoltok, ti hárman?

- Ugyan, miért titkolnánk mi bármit is? - hallatszott a hangján, hogy hazudik, de úgy döntöttem, nem állok le vele veszekedni, majd a saját módszeremmel fogom kideríteni a dolgot. Már rá is állítottam, az egyik alsóbb évest, hogy nyomozzon egy kicsit Takasugi után. Tudom, hogy ez nem helyes, de ki kell derítenem, hogy ezek hárman mit titkolnak előlünk.
- Most már elmehetek?
- Azt felejtsd el, itt bármikor rád találnak. Van egy ennél sokkalta biztonságosabb helye! - Irie karon fogott, majd egy számomra ismeretlen villához cipelt. Kétszintes, ráadásul két biztonsági őr állt a kapuban, ami eléggé megijesztett.
- Mégis, hol a fenében vagyunk?
- Takasugi otthonában! - ez Takasugi háza? Mégis miféle milliomos csemete ez a fiú? Ha egy ilyen villában lakik, akkor az apja, biztos milliomos lehetett.
- Eszem ágában sincs itt lenni, főleg ha ő is itt van!
- Nem fogtok találkozni, ő épp az anyukájával van a felső szinten, én pedig csak az alsó szintre viszlek. Ne aggódj, nem kell sokáig itt maradnod! - végül is belementem. A ház belülről még nagyobb volt, mint kívülről. A tér nagyon nyitott volt, ráadásul oszlopok tarkították a nappalit. Minden hipermodern és elegáns volt. A bejárati ajtónál lévő falon észrevettem egy képet, amin feltehetőleg a még kisbaba Takasugi volt, az édesanyja karjában. Bevallom nagyon aranyos volt, de vajon az apja, miért nem volt rajta a képen? Irie leültetett engem, egy fehér bőrkanapéra. - Maradj itt, nekem még el kell intéznem valamit! - azzal fogta magát és kisietett a házból. Na jó, mégis mit csináljak egyedül, ebben a nagy házban? Úgy tíz perc várakozás után, kezdtem magam rosszul érezni, ezért úgy döntöttem, hogy megkeresem a mosdót. Mivel a ház egy valóságos labirintus volt, ráadásul fürdőt nem találtam, ezért kénytelen voltam felmenni a felső szintre. A felső szinten, már sokkal kevesebb szoba volt és egy kivételével, mindnek volt egy kis táblája, hogy jelezze kinek a szobájába készül bemenni az ember. Gondolom az az egy Takasugi szobája volt. Szerencsére, itt már találtam fürdőszobát, így be is mentem. A fürdő hatalmas volt, ráadásul volt egy nagyobb méretű kád is, amiben legnagyobb döbbenetemre volt már valaki, akinek az arca a víz alatt volt, a teste pedig nem mozdult.
- Valaki segítse! - kiáltottam teli torokból, ugyanis féltem, hogy egy hullát találtam a kádban. Ekkor a víz alól felbukkant Takasugi, aki erősen köhögni kezdett, a lenyelt víz hatására.
- Te meg mi a fenét csinálsz itt? - gyorsan a meztelen felsőteste elé kapott egy fekete törölközőt, miközben én úgy álltam ott, mint egy szobor.
- Én csak, használni akartam a mosdót, de azt hiszem már megyek is! - eléggé szégyelltem magam, amiért így rárontottam.
- Úgy értem, a házban mit keresel?
- A múltkori alakok megint feltűntek és Irie Kun idehozott engem! Ne haragudj, már megyek is!
- Nem kell. Ha tényleg ez a helyzet, akkor itt biztonságban vagy! Most menj ki, mindjárt megyek én is! - biccentettem egyet a fejemmel, majd kisiettem a fürdőből. Na ez nagyon égő volt! Nem is hiszem el, hogy ez történt velem.
- Hirona Chan! - megfordultam és Takasugi mamájával találtam szemben magam. Vajon honnan tudja a nevemet? Talán Takasugi mondta meg neki?
- Elnézést a zavarásért, igazából Irie Kun hozott ide engem.
- A kisfiam, már nagyon sokat mesélt rólad és már vártam, mikor ismerhetlek végre meg!
- Anya, ne égess már le! - Takasugi csapzott hajjal, egy hosszú fekete piros csíkos pulóverben jött ki, amiben nagyon jól nézett ki.
- Ugyan már, nekem elmondtad az igazat, itt az ideje, hogy neki is elmond! - azzal fogta magát és a konyhába ment, hogy sütit meg teát csinálhasson nekünk.
- Mégis milyen igazságról van szó?
- Miért kell neked mindent tudnod? Gyere üljünk le! - elindult, egy szoba felé, én pedig követtem. A szoba amibe beléptünk, egyszerűen csodálatos volt. Egy nagy fából készült franciaágy, kézzel faragott íróasztal és gardrób, valamint a falon egy nagy tükör kapott helyet.
- Ez a te szobád? - még a szám is tátva maradt a csodálkozástól.
- Nos igen, az apám rendezte be, mikor még élt, én pedig azóta nem változtattam rajta.
- Milyen aranyos! - láttam még egy képet az asztalán, amin ő volt még kisgyerekként, az anyukája ölében.
- A hatodik szülinapomon készült a kép. A mamám szerint ez volt a legjobb kép, ezért tettem ki.
- Az apukád miért nincs rajta?
- Ő csinálta a képet. Egyébként nem szoktam róla képet kitenni, mert nagyon fáj még most is a halála.
- Ne haragudj, amiért ezt szóba hoztam!
- Aludtál te eleget? Látom, hogy mindjárt bealszol!
- Igazából, tegnap nem igazán tudtam aludni, ezért egy kicsit álmos vagyok.
- Akkor aludj itt, amíg nem jön Irie, majd utána felébresztelek!
- Ez igazán nem szükséges Takasugi Kun!
- Hiszen én is aludtam már a te ágyadban, ha ez lenne a probléma. Csak menj és aludj egyet! - bólintottam, majd befeküdtem az ágyba. Takasugi betakart, én pedig lehunytam a szemem és elnyomott az álom. Úgy egy órával később keltem fel és mit látok? Takasugi a lábamra dőlve alussza az igazak álmát. Óvatosan felültem és a haját kicsit arrébb simítottam, hogy láthassam az arcát. Olyan aranyosan és békésen aludt, hogy nem volt szívem felébreszteni.
- Hirona, sajnálom, hogy hazudnom kellett neked, de nagyon szeretlek és azt szeretném, ha velem maradnál! - motyogta magában, én pedig hirtelen köpni, nyelni nem tudtam. Takasugi tényleg szerelmes lenne belém? Köhintettem egyet, hogy felébresszem.
- Takasugi Kun, kérlek ébredj fel! - erre ő kinyitotta a szemét.
- Ne haragudj, egy kicsit elaludtam. Úgy tűnik, Irie még nincs itt! Mi lenne, ha megcsinálnánk, a projekt feladatot addig?
- Részemről semmi akadálya!
- Mit szólnál, ha a projektünk, az ókori görög költészethez kapcsolódna?
- Nem akarom elvenni a kedved, de abban rengeteg a szexuális tartalmú utálás, ami nem lenne túl jó módszer.
- Nem kell rögtön rosszra gondolni. Próbáljuk meg más megközelítésből.
- Más megközelítés?
- Mondjuk lehetne a görög mitológia. Te leszel Aphrodité. a szépség és a szerelem istennője, én meg lehetnék Héphaisztosz.
- De hiszen Aphrodité, rendszeresen megcsalta a férjét és másoktól lett gyermekei. Miért pont őt kellett választanod?
- Most tekints el ettől a ténytől. Tény, hogy Aphrodité, nagyon népszerű volt a mitológiában mint Zeusz gyermeke, épp ezért sok himnusz és óda íródott hozzá. Ha ezeket kezdenénk elemezni, akkor talán többre jutnánk. Szapphó, például így írt róla, költeményt"Jöjj ma is hozzám s szabadíts ki engem" - csak néztem, ahogyan mozog a szája és hirtelen, egy teljesen más érzés fogott el vele kapcsolatban. Már nem úgy tekintettem rá, mint eddig. Szinte a hideg futkosott a hátamon, noha magam sem tudom miért. Hirtelen az arca közeledni kezdett és egy csókot nyomott az ajkamra. Az első csókom és milyen csodálatos volt. A csók után elhúzódott és csak némán figyeltük egymást, egyikünk sem mert megszólalni.