9.rész(Megumi)

Azt hiszem, a tegnapi napot sose fogom elfelejteni. To-chan és én, még ha titokban is, de legalább együtt lehetünk. Ő egy nagyon különleges ember az életemben és boldog vagyok, hogy olyan barátom lehet, mint ő. Ma egy rövid kis sétára invitált, így először mutatkozunk együtt mások előtt. Először kicsit nyomasztott, de To-chan megnyugtatott, hogy az egyeségük Asuka-val, csak az iskolában érvényes, ez egy kicsit megnyugtatott. Az idő is kellemes volt, szóval minden adott volt egy tökéletes naphoz.
- To-chan, olyan boldog vagyok veled! Te vagy az első barátom és ez nagyon boldoggá tesz! - kéz a kézben sétáltunk, mint egy igazi szerelmes pár. Azt hiszem ezt nem lesz nehéz megszoknom. Már azt se bánnám, ha Asuka tudna a dologról, mert ezt a boldogságot nem veheti el tőlem. Úgy döntöttünk elmegyünk inni valamit. Mivel nagyon szeretem a teát, rávettem To-chant, hogy menjünk el a kedvenc teaházamba. Szerencsére nem ellenkezett. Ám odaérve, ismerős alakot pillantottam meg. - To-chan, az ott nem Irie-kun? - mutattam a fiúra, aki az egyik asztalnál ült és feltehetően épp várt valakire.
- Sensei? - odanéztem és láttam, hogy az osztályfőnökünk Kawashima-sensei ül le az asztalhoz, majd egy puszit nyom Irie-kun arcára. Nagyon meglepett a dolog, de biztos voltam abban, hogy valami fontos dolofg miatt futottak össze. To-chan és én leültünk az egyik asztalhoz és rendeltünk egy teát. Mikor a Sensei a mosdóba ment, felálltunk a helyünkről.
- Srácok, hogy kerültök ide? -hallottuk meg Irie-kun hangját, majd odamentünk hozzá.

- Épp most érkeztünk! Na és te? Te mit keresel itt?

- Izé...csak idejöttem teázni. De úgy tűnik nektek több mesélni valótok van! - igaz is, ő még nem tudja, hogy mi ketten együtt vagyunk, mert tegnap nem volt bent. Kicsit zavarba is jöttem emiatt, pedig tisztában vagyok vele, hogy To-chan barátjaként azt akarja, hogy boldogok legyünk.
- Tudod, To-chan meg én... - annyira zavarban voltam, hogy nem tudtam kimondani, mit akarok.
- Együtt vagyunk! - To-chan nagyon határozott volt és ez tetszett. - Megumi a barátnőm persze egyelőre csak iskolán kívül. Asuka itt úgysem irányíthat! Tényleg, te mit csinálsz itt? - erre én is kíváncsi voltam. Hiszen valami oka csak volt annak, hogy találkozott a tanárunkkal.
- Csak van egy kis dolgom, meg tanulnom is kellene. Ne aggódj, nincs semmi gond! - sejtettem, hogy csak erről van szó. Nem olyan embernek ismerem őt, aki hazudna, főleg a legjobb barátjának. Persze To-chan nem volt ennyire biztos a dologban.
- Biztosan?
- Igen. A barátok különben sem hazudnak egymásnak nem? - ez igaz. Legalábbis mi a lányokkal minden apró titkot megosztunk a másikkal, nehogy félreértés legyen a dologból. Persze azt nem tudhatom, hogy egy fiú miképp vélekedik erről. Éreztem, hogy To-chan megszorítja a kezem, ezt pedig annak vettem, hogy ideje lenne menni. Miután elköszöntünk Irie-kuntól, el is hagytuk a helyet.
- To-chan, jól vagy? - kérdeztem, mert láttam mennyire elszontyolodott. Ő csak magához ölelt, ami nagyon megnyugtató volt.
- Mond, hogy semmi baj nem lesz!
- Már miért lenne? Szerintem a tanárnő csak azért volt ott, hogy segítsen neki. Hisz Irie-kun azt mondta tanulni ment oda! - biztos voltam benne, hogy ez az oka, hiszen ő maga mondta az előbb, hogy a barátok nem hazudnak egymásnak. Végül eléggé eljárt az idő, ezért To-chan hazakísért és a végén még meg is csókolt. Valóban ez volt a legjobb napom eddig.

*Másnap*

Másnap vissza kellett térnünk az iskolába, de ezt már egy cseppet sem bántam. Úgy döntöttem, hogy a To-channal való kapcsolatom miatt, muszáj lesz egy kicsit jobban kiállnom magamért, mint eddig. Azt akarom, hogy lássa a barátnője egy erős lány, aki ha akarja képes magát megvédeni. Egyébként nem csak nekem kezdődött jól a nap, hanem Shu-channak is. Mikoto ugyanis elmondott mindent a puskázásról, így Shu-chan mégi szerepelhet a darabban. Ez szuper hír, így az egész osztály együtt lehet. To-chan viszont eléggé el volt kenődve, így úgy döntöttem, felvidítom valahogy.
- To-chan! - böktem meg az ujjammal az arca egyik felét, mire úgy nézett rám, mint egy ártatlan kis bárány. - Miért vagy ilyen szomorú? Talán tegnap történt, még valami? - kétlem, hogy reggel érhette valami.
- Ah, nem. Illetve tudod ez Irie titka, nem mondhatom el senkinek! - szóval így állunk? Nos, ezzel nincs is baj, hiszen milyen barát az aki elárulja a másik titkát?
- Ez nagyon helyes! A titkok azért titkok, hogy megtartsuk őket. A barátok titkát pedig nagyon fontos megtartani. Nagyon jó barát vagy, To-chan! - egy puszit nyomtam az arcára, majd visszamentem a lányokhoz. Már abszolút nem félek attól, hogy bárki megláthat, elvégre nem hagyhatom, hogy tönkretegyék a kapcsolatunkat. Addig beszélgettem a lányokkal, míg be nem csöngettek. Osztályfőnöki óra volt épp
- Jól van srácok, tudjátok, hogy a hétvégén lesz a fesztivál, szóval mindent bele kell adnunk! Megumi-chan, Takasugi-kun, számítunk rátok! - Kawashima-sensei ránk kacsintott, mi pedig mosolyogva bólintottunk. Iskola után, mindhárman Mikoto-hoz akartunk menni.
- Megu! - hallottam meg To-chan hangját.

- To-chan, hazamész?

- Igen. Ne haragudj, de most a fiúkkal megyek! Azt hiszem jót tenne, ha beszélgetnénk!

- Nem baj. Karinnal Mikoto-hoz megyünk, szóval ma a másik irányba megyek! Szóval vigyázz magadra, jó? - egy puszit nyomtam az arcára, mire magához húzott és megcsókolt. Ez egy kicsit meglepett ugyan, de nagyon jól is esett. Végül a lányokkal együtt mentem hazafelé.
- Megu-chan, most hogy együtt vagy To-channal, miért nem megyünk el dupla randira?
- Inkább menjünk tripla randira! - vágott közbe Mikoto.
- Akkor mégis összejöttél Shu-channal? - kérdeztem.
- Valami olyasmi. Bár csak lassan haladunk!
- Szuper nem? Hogy a két legmenőbb sráccal járunk! - karolt belém Karin, mire elmosolyodtam. - Mikoto, te pedig a legbénábbal! - nevette el magát, mire Mikoto duzzogni kezdett. Miközben hazafelé sétáltunk, hirtelen megszédültem.
- Megu, mi a baj?
- Csak olyan rossz megérzésem van! De ez biztos csak hülyeség, most inkább menjünk! - hiszen nincs miért aggódnom, vagy igen?