8.rész(Daichi)

Már három napja egyfolytában csak a vizsgákat írjuk. Szegény Shu-chant nem engedik vizsgázni, ami nagyon igazságtalan. Ráadásul nem is az ő hibája ami történt. Ha még ez nem lenne elég nagy baj, nem is játszhat velünk a darabban. Mikoto-chan azért iderángatta ma. Hétvége van, de összegyűltünk, hogy próbálhassunk egyet. Már nagyjából tisztáztuk a szerepeket, illetve a történetet. Ha bejön amit tervezünk, akkor garantáltan nem marad majd egy szem se szárazon, az biztos.

- Nekem miért kellett bejönnöm? Hiszen nem is vagyok benne a darabban! - nyöszörgött Shu-chan, mire megforgattam a szemeimet. Nem bírom a nyafogós embereket.

- Azért, mert te is az osztály része vagy, idióta! - Mikoto-chan jól leszerelte, ennek örültem. - To-chan, Megu készen vagytok? - bólintottunk, majd Megumi hátat fordított nekem és elkezdte bámulni a falat, mintha az egy tükör lenne.

- Sajnálom, de nem megy! Hát nem látod, hogy egy olyan lány mint én, soha nem lehet szerelmes? Hiszen bárki aki meglátja az arcom futva menekül előlem! Soha nem leszek olyan, mint mások! - a hangja remegett és tudtam, hogy ezt egyáltalán nem játsza meg. Hát ha ő így mondja ki amit gondol, akkor én miért ne tehetnék hasonlóképpen?
- Ez nem igaz! Hát még mindig nem érted? Nem számít, hogy milyen a külsőd, mert csak az számít, hogy milyen vagy belül!
- To-chan? - erre magam felé fordítottam.
- Megumi, jól figyelj: Nem számít mit mondanak mások, mert szerintem te vagy a legszebb és legcsodálatosabb lány akit csak ismerek! Kérlek ne bánj így magaddal! - mélyen egymás szemébe néztünk, majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Éreztem, hogy Megumi is visszacsókolt és ez arra késztetett, hogy ne foglalkozzak senkivel se körülöttünk, csak csókoltam őt. Mikor elhúzódtunk egymástól, láttam a többiek megdöbbent arcát. - Megumi, én...én nagyon...
- Hagyj békén! - ellökött magától, majd ahogyan csak tőle tellett kisietett a teremből. Utána akartam menni, de Mikoto elkapta a kezemet.
- Hagyd, majd én utána megyek! - borzasztóan éreztem magam. Talán Megumit megbántottam azzal a csókkal? Pedig én tényleg azt hittem ő is valami hasonlót érez, mint én. Már nem tudom letagadni, hogy szerelmes lettem belé. Végigcsúsztam a fal mellett és elsírtam magam.
- Mit csináltam? - kérdeztem magamtól, mire Yoshida leült mellém.
- Takasugi-kun, nyugodj meg, hisz nem csináltál semmi rosszat.
- Akkor miért futott el Yoshida? Én azt hittem ez a megfelelő pillanat, de csak hülyét csináltam magamból! Kit is álltatok? Én sosem lehetek az akire neki szüksége van!
- Ne legyél már ilyen hülye! Csak menj és mond meg neki, hogy szereted!
- Igazad van, ezt fogom tenni! - kiszaladtam a teremből, majd egyből Mikoto-ba botlottam.
- Megut keresed, ugye?
- Megbántottam őt igaz?
- Nem To-chan, épp ellenkezőleg! Azt mondta, hogy a szokott helyen vár téged! - bólintottam, majd egyenesen a külön teremhez mentem. Már nem érdekelt sem Asuka, sem hogy a titkom kiderülhet. Az egyetlen ami számított az, hogy végre megmondjam Megumi-nak, hogy mit érzek iránta. Mikor a teremhez értem, ő már valóban ott volt, az erkélyen várt engem.
- To-chan, sajnálom ami az előbb történt! - lehajtotta a fejét, mire magamhoz öleltem.
- Az én hibám az egész. Én csak...- a számra tapasztotta a kezét, amivel sikeresen belém folytotta a szót.
- Kérdeznem kell tőled valamit: Szerinted tényleg szép vagyok?
- Nem Megumi! A szép nem fejezné ki ezt eléggé. Emlékszel mit mondtam neked? Nem számít hogy nézel ki, csak az hogy milyen vagy belülről. Már pedig te gyönyörű vagy Megumi! - láttam hogy a szemei könnybe lábadnak és elmosolyodik.
- Most először mondta nekem egy fiú azt, hogy szép vagyok és ez nagyon megijeszt. De jobban félek attól, hogy a gyávaságom miatt nem fogod megtudni mit érzek irántad valójában!
- Megumi, szeretlek! Nem tudom mikor és hogyan, de tudom, hogy szeretlek!
- Én is szeretlek To-chan, már azóta, hogy először találkoztunk és nem érdekelt, hogy akár el is késhetsz, segítettél nekem és azóta is folyamatosan ezt teszed!
- Úgy örülök, hogy te is ezt érzed és nem csináltam totál hülyét magamból!
- Te még totál hülyén is szuper aranyos lennél! - a kezével beletúrt a hajamba, mire nem hezitáltam tovább, csak magamhoz húztam és megcsókoltam. Biztos voltam abban, hogy ezzel a csókkal egy új fejezet kezdődik a kettőnk történetében.