7.rész(Daichi)

Másnap szokásosan a srácokkal együtt mentem az iskolába. Út közben a tegnapi nap járt a fejemben. Ami történt, talán elindít valamit, ami egyszerre árthat és használhat. Talán egy időre minden rendben lenne, de az igazság kiderülésével úgyis tönkre megy majd az egész, így pedig túl kockázatos belevágnom. Tudom, hogy ez az egész nem csak rajtam múlik, de Meguminak is jobb lesz, ha nem jön össze annak az embernek a gyerekével, akinek hála most egész életében ki lesz közösítve.

- Dai-chan, ugye tudod, hogy most lesz az országos vizsga? - nézett rám Yoshida, mire bólintottam. Egész éjszaka tanultam, hogy sikerüljön átmennem rajta. Ha már anyám mindenképp azt akarja, hogy tanuljak, akkor muszáj a legjobbat kihoznom magamból.

- Srácok, várjatok meg! - kiabált nekünk Kusaka, mire megálltunk és megvártuk őt.

- Ugye tudod, hogy ez lett volna az ötödik alkalom, hogy késve érsz be? - kérdezte tőle Irie, mire Kusaka megvakarta a homlokát.

- Ugyan már, nem is volt olyan sok! Vagy talán még is? - egy pillanatra elgondolkozott, miközben mi igyekeztünk elfojtani a nevetést.

- Na jó siessünk, mert a végén még tényleg elkésünk! - szóltam közbe, mire sietősre vettük a tempót. Szerencsére időben megérkeztünk. A folyosón összefutottunk Mikoto-channal, amitől Kusaka teljesen lázba jött. leír róla, hogy mennyire oda van érte.

- Hé te, nagyon remélem, hogy átmész a vizsgán, mert ha engem vesznek elő miatta, akkor azt nagyon megemlegeted! - kapta el Kusaka gallérját, mire az hevesen bólogatott.

- Ugyan, hiszen nagyon jó tanár voltál! Kizárt, hogy megbuknék!

- Tényleg, sárcok ugye számíthatunk rátok a tavaszi fesztiválon? - nézett rénk, mire bólintottunk. To-chan, beszélhetnénk egy kicsit négyszemközt? - a srácok kettesben hagytak minket, Mikoto pedig folytatta. - Megu említette, hogy nagyon szép hangod van. Mond csak, nem lenne kedved játszani a darabban? Arra gondoltunk, hogy egy zenés szerelmi történetet adnánk elő.

- Nem is tudom. Eléggé ideges leszek, ha az egész iskola előtt kell majd fellépjek!

- Kérlek, egyedül csak Shu-channak van jó hangja, de ő túlságosan béna ahhoz, hogy ő legyen a férfi főszereplő! Ha  te lennél az, Megu biztosan belemenne, hogy ő legyen a másik főszereplő! - ez elgondolkodtatott. Ha Megumi lenne a másik főszereplő, talán sokkal szórakoztatóbb lenne.

- Pontosan mi lenne a történet?

- Egy lányról szól, aki valahányszor a tükörbe néz csúnyának látja magát és a srác aki szerelmes belé, igyekszik meggyőzni őt, hogy a belső szépség sokkal fontosabb mint a külsőségek!

- Ezt mégis ki találta ki?

- Shu-chan és mi ketten Karinnal. Szerettük volna az egész történetet Megu köré építeni, hogy így mutassuk meg neki, hogy nem számít a sérült lába, úgy csodálatos, ahogy van!

- Ez nagyon jó ötlet. Ha tényleg ez lesz, akkor én benne vagyok!

- Köszönöm To-chan, tudtam, hogy nem hagysz minket cserben! - Mikoto megölelt, én pedig boldog voltam, hogy jó kedvre tudtam őt deríteni. Mikoto visszament a terembe és én is követtem volna, de szerencsétlenségemre nem így történt.

- Édesem! - hallottam meg Asuka rikácsoló hangját, amitől a hideg is kirázott. Végül nem tudtam mit tenni, kénytelen voltam beszélni vele.

- Mi történt Asuka!

- Túl keveset vagyunk együtt és ez így nem jó! Ugye az ebédszünetben velem leszel?

- Nem hiszem, hogy menni fog. A tavaszi fesztiválra kell próbálnunk. Nem lehetne máskor? - erre megsértődött és hátat fordított nekem. - Rendben, majd igyekezni fogok! - sóhajtottam, amivel sikerült őt leszerelnem, majd a terembe mentem. Az osztályban már nagy volt a zsongás, gondolom a tavaszi fesztivál miatt. Láttam, hogy Mikoto Megumi kezébe nyomja a történet forgatókönyvét.

- Ez meg mi?

- Megu, a srácokkal azt szeretnénk, ha te lennél az előadás női főszereplője!

- Az kizárt. Nem akarom, hogy még jobban megalázzanak Mikoto.

- Kérlek, To-chan lesz a másik főszereplő! Még így sem akarod vállalni?

- Ez igaz? - nézett rám Megumi, mire odasétáltam hozzá, leguggoltam elé és megfogtam a kezét.

- Megumi, nagyon megtisztelnél, ha te lennél a párom! Ugye igent mondasz? - az osztály hangosan huhogni kezdett, Megumi arca, pedig az élénkpirosból hirtelen sötét pirossá vált. Nagyon reméltem, hogy belemegy így még több időt tölthetnénk együtt.

- Rendben, legyen! - elrántotta a kezét, majd abba temette az arcát. Én felhúztam és magamhoz öleltem. Ez megint csak felpörgette az osztályt. Azt hiszem kevesebbet kellene ilyet csinálnom. Miután becsengettek, el is kezdődött a vizsga, először a fizika vizsga. Mindenki csendben csinálta a feladatokat, én viszont észrevettem, hogy egy papír lóg ki Mikoto padjából. Ezt Kusaka is észrevette, így odanyúlt, hogy kivegye. Gyorsan a saját padjába gyömöszölte, majd igyekezett visszatérni a feladathoz, ám ezt a tanárunk is észrevette.

- Kusaka, elárulnád, hogy mégis mi ez? - vette ki a papírt, amin képletek voltak.

- Nos, tudja...az a helyzet, hogy nem volt időm tanulni, ezért muszáj volt leírnom őket papírra!

- Hihetetlen mekkorát csalódtam benned, egyáltalán nem ezt vártam tőled! Gyere, majd az igazgatóiban megbeszéljük. A többiek addig üljenek csendben, ha visszajöttem folytathatjátok a vizsgát! - miután a tanárunk elvonszolta Kusaka-t, Mikoto felpattant a helyéről!

- Ez a Shu-chan egy idióta! Engem kellett volna elvinnie és nem őt! Srácok muszáj csinálnunk valamit! - végül mind felpattantunk a helyünkről és már mentünk is az igazgatói elé. Elég hosszúra nyúlt a várakozás.
- Mikoto, mi történt? Te sose szoktál puskázni! - kérdezte Megumi, mire Mikoto lehajtotta a fejét.
- Annyira igyekeztem, hogy segítsek Shu-channak, hogy a tanulásra már nem volt időm. De nem igazságos, hogy olyasmiért büntetik meg, amit én tettem! - végszóra Shu-chan is kijött az irodából. Mikoto persze rögtön beelőzött minket. - Shu-chan, mit mondott az igazgató?
- Srácok, azt hiszem nem léphetek majd fel veletek az előadáson! - vakarta meg a tarkóját, mire Mikoto nemes egyszerűséggel pofonvágta.
- Idióta, mégis mi a fenéért csináltad? Tudod milyen rosszul érzem most magam? - erre Shu-chan megfogta a kezét és mélyen a szemébe nézett.
- Tudom, hogy neked milyen sokat jelent az, hogy jó jegyeket kapj és továbbtanulhass egy jó hírű egyetemen. Az én jegyeimmel örülhetek, ha egyáltalán tovább tudok majd tanulni. Mikoto, csak fogadd el, hogy nem akartalak szomorúnak látni! Egyébként meg ha már itt tartunk, tudod eléggé bejössz nekem!
- Mi? Hát...te is nekem azt hiszem! De nem akarom, hogy a barátságunk kárára menjen a dolog. Megértesz, ugye?
- Akkor mi lenne, ha lassabban haladnánk? Mondjuk elmehetnénk moziba, vagy valami!
- A mozi jól hangzik! - végül úgy tűnt, hogy az apró kis baki ellenére, minden jóra fordult. Visszamentünk a terembe és folytattuk tovább a vizsgát. A tanítás befejezés után, eredetileg egyedül akartam hazamenni, de végül ez sem úgy sült el, ahogyan szerettem volna.
- To-chan, várj meg! - hallottam meg magam mögött Megumi hangját.
- Akarod, hogy segítsek?
- Nem kell köszönöm, megy egyedül is! Hé, Mikoto és Shu-chan szerinted is összeillenek, nem? Bár első pillantásra eléggé különböznek, mégis nagyon passzolnak egymáshoz.
- Na és neked, van valaki aki tetszik?
- Azt hiszem, van egy fiú!
- Tényleg és mégis ki az? - nem volt túl sok tippem, így jobbnak láttam, ha egyenesen rákérdezek.
- Hát...csak egy fiú, te nem ismered! - Megumi olyan vörös lett mint a rák, ez akaratlanul is megmosolyogtatott. Nem tudom ki lehet az a fiú, aki tetszik neki, mindenesetre szerencsés az a srác, hogy megtetszett egy ilyen lánynak, mint Megumi. - To-chan, ha te lennél az a fiú, akkor mi történne?
- Valószínűleg én lennék a legszerencsésebb, amiért olyan barátnőm lehet, mint te! Azt hiszem meg is érkeztünk!
- To-chan, egyszer majd hívj meg magadhoz! Kíváncsi vagyok, hol laksz! Na szia! - Megumi mosolyogva bement a házba, én pedig elgondolkodtam az utolsó mondatán. Kizárt, hogy bármikor is elvigyem Megumit arra a helyre. Na nem mintha szégyellném, hogy szegény vagyok, de azok a pletykás vénasszonyok tuti lebuktatnának és azt biztos nem élném túl. Szóval minden amit tehetek, hogy jó távol tartom Megumit az igazságtól.