Teljesen kétségbe voltam esve. Abban az egy pillanatban csak egy dolog számított, még pedig, hogy megmentsem Hirona-t. Szerencsére Daiki és Chinen megígérték, hogy vigyáznak Shota-ra, így miatta nem kellett aggódjak. Összeszedtem minden erőmet, majd elindultam a nagyapám rejtekhelyére. Út közben azon gondolkodtam, vajon bántani fogja Hirona-t? Ha igen, nem fog érdekelni, hogy évekre rács möge kerülök, biztosan megölöm. Miután odaértem, rögtön berontottam.
- Ryosuke! - kiáltott Hirona mikor meglátott. Szerencsére tényleg nem esett semmi baja, ez legalább egy jó jel.
- Ugye nem esett semmi bajod?
- Igen, de ne gyere közelebb! - fogalmam sem volt mi ez a hirtelen ellenállás, de pillanatokon belül megtudtam, mikor egy pisztolyt éreztem a halántékomhoz simúlni.
- Mégsem vagy olyan haszontalan, mint gondoltam.
- Miért nagyapa, miért akarod tönkretenni az életemet?
- Tönkretenni? Én hatalmat adok a kezedbe Ryosuke!
- Hiszen én nem akarok egy gyilkos lenni, mint te!
- Hiába próbálkozol, ez a te sorsod, akár akarod akár nem! Ki kell használnod a lehetőségeket amik a kezedben vannak!
- A fenébe is, én csak egy normális életet akarok! Kérlek legyen már vége ennek!
- Én megpróbáltam. Nem akartam idáig eljutni, de nem hagytál más választást! - ellökött magától, majd nekem szegezte a pisztolyát. Tudtam, hogy most meg fog ölni, így becsuktam a szemem, hogy ne kelljen ezt látnom. Ám legnagyobb meglepetésemre semmi sem történt. Kinyitottam a szemem és akkor láttam meg, hogy Hirona próbálja elvenni a nagyapámtól a pisztolyt. Szét akartam szedni őket, de már túl késő volt. A pisztoly elsült, Hirona pedig rémült tekintettel lökte le magáról a nagyapám élettelen testét.
- Megöltem! - kiáltott fel és a lábai összerogytak. Odafutottam hozzá és magamhoz öleltem.
- Figyelj, nem tettél semmi rosszat érted? Erről senkinek sem beszélünk egy szót se, rendben?
- Ryosuke miért nem utálsz? Hiszen miattam halt meg a nagyapád!
- Ez most nem számít! Csak az számít, hogy te meg a baba jól legyetek. Bízd ezt rám. Ne aggódj, mert megígérem, hogy nem fogsz börtönbe kerülni! - bólintott, majd felhívtam Chinent és Daikit, hogy vigyék haza Hirona-t. Fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék. Csak abban az egyben voltam biztos, hogy meg kell védenem őt a börtöntől. Nem bírná ki ha ott kellene élnie. Szerencsére eszembe jutott valami, igaz ha azt meglépem azzal végleg elvágom az esélyemet nála, de nincs más választásom, meg kellett cselekednem ezt a lépést. Megvártam míg a srácok hazaviszik Hirona-t, majd miután kezdett sötétedni, a kezembe vettem a nagyapám pisztolyát és lőttem vele egyet.
- Yama-chan, mi a fenét művelsz? - láttam meg az ajtóban a Chinen-Daiki párost.
- Nem tudom milyen hülyeségre készülsz, de azt ajánlom, hogy verd ki a fejedből!
- Srácok, már megtettem! - előhúztam a hátam mögül a pisztolyt, mire a két srác csak döbbenten meredt rám.
Yama-chan, mit csináltál?
- Csak azt tettem ami ebben a helyzetben az egyetlen megoldás lehetett. Daiki, most pedig hívd a rendőröket.
- Te tényleg megbolondultál, hiszen akkor börtönbe kerülsz és.... - azt hiszem leeshetett neki a dolog, mert egy ideig csak némán bámult rám. - Te tiszta hülye vagy! Mi a fenéért csinálod ezt! - üvöltötte, mire lehajtottam a fejemet.
- Nézd, ez az egyetlen módja, hogy Hirona ne kerülhessen börtönbe. Nincs más megoldás Daiki!
- De hiszen baleset volt!
- Baleset vagy sem, ez nem fogja érdekelni a rendőröket, így is és úgyis börtönbe csuknák és épp ezt akarom elkerülni!
- Te tényleg képes lennél ezt tenni? Hiszen gyilkossággal fognak vádolni Ryosuke! Akár évekre is börtönbe kerülhetsz! Biztos, hogy tönkre akarod tenni az életedet?
- Ha ezzel megmenthetem Hirona és a gyereke életét, akkor igen. Tudom, hogy bolondnak hiszel de amióta csak megismertem mindig mindent úgy tettem, hogy az neki a legjobb legyen és most is épp ezt akarom tenni. Tegyetek meg nekem még egy utolsó dolgot és hívjátok fel a rendőrséget, rendben? Ha valaki kérdezi, akkor semmi közötök hozzám? Soha nem ismertetek engem, csak erre jöttetek, meghallottátok a lövést és ennyi! Nem akarlak titeket is belekeverni a dologba, így is épp eleget tettetek már értem, itt az ideje, hogy végre valamit magam tegyek meg. - végül be kellett látniuk, hogy hasztalan lenne engem meggyőzni, mert úgyis csak azt nézném, hogy Hirona-nak mi a jó és az jelen esetben az, ha én megyek börtönbe helyette. A srácok hívták a rendőröket, akik miután megérkeztek, bevittek mindhármunkat. Amíg Daiki-t és Chinen-t arról faggatták, mit is láttak vagy nem láttak pontosan, addig engem arról kérdeztek, mégis miért akartam megölni a nagyapámat. Nem akartam azt mondani, hogy mert a nagyapám egy gyilkos akinek nem volt joga élnie, noha a lelkem legmélyén ezt éreztem. Helyette azt mondtam, hogy csak elpattant a fejemben valami és a nagyapám lett az áldozatom. Valamiért ezt a rendőrök elhitték, illetve a srácok is segítettek beetetni a rendőröket, szóval minden a terv szerint ment.
Egy héttel későbbre tűzték ki a tárgyalásomat és mivel minden bizonyíték ellenem szólt, ezért első fokon 10 év letöltendőt kaptam. Az anyám persze ahogy megtudta a dolgot, rögtön kiborult és igyekezett először szép szóval megkérni, hogy mondjam el a igazat, majd mikor nem akartam, akkor alaposan leüvöltötte a fejemet. Ezzel viszont csak azt érte el, hogy nem akartam többet beszélni vele, így megkértem a rendőröket, hogy ne engedjék be többet az anyámat. Ez a hely abszolút nem neki való, egyébként sem szeretném, ha elterjedne a pletyka, hogy a gyilkos fiát látogatja a börtönben és esetleg ez a cég tönkremeneteléhez vezetne. Végül is a börtönbe kerülésnél is lehetett volna sokkal rosszabb, például ha nagyapám megölt volna. Így csak 28 éves koromig el leszek zárva mindenkitől akit szeretek...Ugyan ki a fenét álltatok? Ennél rosszabb dolgot el sem tudok képzelni, de már tényleg nem maradt más választásom. Csak el kellett fogadnom, hogy hosszú éveket kell majd abban az apró kis szobában eltöltenem anélkül, hogy együtt lehetnék azokkal akiket szeretek. Nem lehetek ott mikor az öcsém először megy iskolába, nem örülhetek a barátaimmal az iskola végének, de ami a legfájdalmasabb, hogy nem lehetek ott mikor Hirona babája megszületik. Pedig annyira vártam már, hogy a kezembe vehessem. Nem hallhatom ahogyan azt mondja nekem, hogy apa, nem lehetek mikor járni kezd, szóval mindenből ki fogok maradni, ami akár egy kicsit is örömet okozhatott volna nekem. De el kell fogadnom, hogy ez az én döntésem volt és bármennyire is fáj, mostantól ez lesz az otthonom.
Már egy hónapja, hogy börtönbe kerültem. Azóta jobbára csak Chinen jött be hozzám, pedig mindig mondtam neki, hogy nem akarom őt itt látni.Azt hiszem kicsit kezd elmenni az eszem, mert valahányszor csak bejön, mindig vita lesz a vége. Hiába, nem nagyon bírom ezt a bezártságot.
- Látogatója van! - szólt be az egy őr, aki a cellám körül szokott őrködni. Ha megint Chinen az, akkor biztosan elküldöm őt melegebb éghajlatra. Az őr rácsapta a bilincset a kezemre, majd a beszélő fülkéhez kísért. Ez az egyetlen hely, ahol képes vagyok kapcsolatot teremteni másokkal. Legnagyobb meglepetésemre a látogatóm nem Chinen volt.
- Hirona, nem kellene itt lenned! - még most is olyan gyönyörű volt, ráadásul a hasa már elkezdett kerekedni, amitől még szebb volt mint általában.
- Neked nem kellene itt lenned Ryosuke! Daiki-kun elmondott mindent. Mégis miért kellett vállalnod a börtönt, hiszen nem tettél semmit! Én vagyok az egyetlen felelős a nagyapád haláláért, akkor miért te ülsz most ott?
- Miattad és a gyereked miatt, hogy megvédhesselek titeket!
- A gyerekem? Mi lett azzal, hogy ő a mi gyerekünk lesz?
- Félek, az már nem fog összejönni. Hirona, többé már nincs olyan, hogy mi! Élned kell az életed és keresned kell valaki olyat, akit nem kell majd szégyellned. Csodálatos lány vagy, bármikor találhatsz magadnak egy másik fiút, aki majd úgy fog szeretni téged, ahogy megérdemled. Ha valaki meg kérdezné, semmi közöd nincs hozzám és nem is ismertél engem soha! - ez volt hozzá az utolsó szavam. Láttam, még, hogy zokogva ül vissza, de már képtelen voltam bármit is mondani neki. Ha lehet most még inkább bűntudatom lett. Tudom, hogy nem kellett volna ezt mondanom neki, de nem kérhetem meg, hogy várjon rám még 10 évet. Szóval csak bele kell törődnöm és kész
- Mégsem vagy olyan haszontalan, mint gondoltam.
- Miért nagyapa, miért akarod tönkretenni az életemet?
- Tönkretenni? Én hatalmat adok a kezedbe Ryosuke!
- Hiszen én nem akarok egy gyilkos lenni, mint te!
- Hiába próbálkozol, ez a te sorsod, akár akarod akár nem! Ki kell használnod a lehetőségeket amik a kezedben vannak!
- A fenébe is, én csak egy normális életet akarok! Kérlek legyen már vége ennek!
- Én megpróbáltam. Nem akartam idáig eljutni, de nem hagytál más választást! - ellökött magától, majd nekem szegezte a pisztolyát. Tudtam, hogy most meg fog ölni, így becsuktam a szemem, hogy ne kelljen ezt látnom. Ám legnagyobb meglepetésemre semmi sem történt. Kinyitottam a szemem és akkor láttam meg, hogy Hirona próbálja elvenni a nagyapámtól a pisztolyt. Szét akartam szedni őket, de már túl késő volt. A pisztoly elsült, Hirona pedig rémült tekintettel lökte le magáról a nagyapám élettelen testét.
- Megöltem! - kiáltott fel és a lábai összerogytak. Odafutottam hozzá és magamhoz öleltem.
- Figyelj, nem tettél semmi rosszat érted? Erről senkinek sem beszélünk egy szót se, rendben?
- Ryosuke miért nem utálsz? Hiszen miattam halt meg a nagyapád!
- Ez most nem számít! Csak az számít, hogy te meg a baba jól legyetek. Bízd ezt rám. Ne aggódj, mert megígérem, hogy nem fogsz börtönbe kerülni! - bólintott, majd felhívtam Chinent és Daikit, hogy vigyék haza Hirona-t. Fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék. Csak abban az egyben voltam biztos, hogy meg kell védenem őt a börtöntől. Nem bírná ki ha ott kellene élnie. Szerencsére eszembe jutott valami, igaz ha azt meglépem azzal végleg elvágom az esélyemet nála, de nincs más választásom, meg kellett cselekednem ezt a lépést. Megvártam míg a srácok hazaviszik Hirona-t, majd miután kezdett sötétedni, a kezembe vettem a nagyapám pisztolyát és lőttem vele egyet.
- Yama-chan, mi a fenét művelsz? - láttam meg az ajtóban a Chinen-Daiki párost.
- Nem tudom milyen hülyeségre készülsz, de azt ajánlom, hogy verd ki a fejedből!
- Srácok, már megtettem! - előhúztam a hátam mögül a pisztolyt, mire a két srác csak döbbenten meredt rám.
Yama-chan, mit csináltál?
- Csak azt tettem ami ebben a helyzetben az egyetlen megoldás lehetett. Daiki, most pedig hívd a rendőröket.
- Te tényleg megbolondultál, hiszen akkor börtönbe kerülsz és.... - azt hiszem leeshetett neki a dolog, mert egy ideig csak némán bámult rám. - Te tiszta hülye vagy! Mi a fenéért csinálod ezt! - üvöltötte, mire lehajtottam a fejemet.
- Nézd, ez az egyetlen módja, hogy Hirona ne kerülhessen börtönbe. Nincs más megoldás Daiki!
- De hiszen baleset volt!
- Baleset vagy sem, ez nem fogja érdekelni a rendőröket, így is és úgyis börtönbe csuknák és épp ezt akarom elkerülni!
- Te tényleg képes lennél ezt tenni? Hiszen gyilkossággal fognak vádolni Ryosuke! Akár évekre is börtönbe kerülhetsz! Biztos, hogy tönkre akarod tenni az életedet?
- Ha ezzel megmenthetem Hirona és a gyereke életét, akkor igen. Tudom, hogy bolondnak hiszel de amióta csak megismertem mindig mindent úgy tettem, hogy az neki a legjobb legyen és most is épp ezt akarom tenni. Tegyetek meg nekem még egy utolsó dolgot és hívjátok fel a rendőrséget, rendben? Ha valaki kérdezi, akkor semmi közötök hozzám? Soha nem ismertetek engem, csak erre jöttetek, meghallottátok a lövést és ennyi! Nem akarlak titeket is belekeverni a dologba, így is épp eleget tettetek már értem, itt az ideje, hogy végre valamit magam tegyek meg. - végül be kellett látniuk, hogy hasztalan lenne engem meggyőzni, mert úgyis csak azt nézném, hogy Hirona-nak mi a jó és az jelen esetben az, ha én megyek börtönbe helyette. A srácok hívták a rendőröket, akik miután megérkeztek, bevittek mindhármunkat. Amíg Daiki-t és Chinen-t arról faggatták, mit is láttak vagy nem láttak pontosan, addig engem arról kérdeztek, mégis miért akartam megölni a nagyapámat. Nem akartam azt mondani, hogy mert a nagyapám egy gyilkos akinek nem volt joga élnie, noha a lelkem legmélyén ezt éreztem. Helyette azt mondtam, hogy csak elpattant a fejemben valami és a nagyapám lett az áldozatom. Valamiért ezt a rendőrök elhitték, illetve a srácok is segítettek beetetni a rendőröket, szóval minden a terv szerint ment.
Egy héttel későbbre tűzték ki a tárgyalásomat és mivel minden bizonyíték ellenem szólt, ezért első fokon 10 év letöltendőt kaptam. Az anyám persze ahogy megtudta a dolgot, rögtön kiborult és igyekezett először szép szóval megkérni, hogy mondjam el a igazat, majd mikor nem akartam, akkor alaposan leüvöltötte a fejemet. Ezzel viszont csak azt érte el, hogy nem akartam többet beszélni vele, így megkértem a rendőröket, hogy ne engedjék be többet az anyámat. Ez a hely abszolút nem neki való, egyébként sem szeretném, ha elterjedne a pletyka, hogy a gyilkos fiát látogatja a börtönben és esetleg ez a cég tönkremeneteléhez vezetne. Végül is a börtönbe kerülésnél is lehetett volna sokkal rosszabb, például ha nagyapám megölt volna. Így csak 28 éves koromig el leszek zárva mindenkitől akit szeretek...Ugyan ki a fenét álltatok? Ennél rosszabb dolgot el sem tudok képzelni, de már tényleg nem maradt más választásom. Csak el kellett fogadnom, hogy hosszú éveket kell majd abban az apró kis szobában eltöltenem anélkül, hogy együtt lehetnék azokkal akiket szeretek. Nem lehetek ott mikor az öcsém először megy iskolába, nem örülhetek a barátaimmal az iskola végének, de ami a legfájdalmasabb, hogy nem lehetek ott mikor Hirona babája megszületik. Pedig annyira vártam már, hogy a kezembe vehessem. Nem hallhatom ahogyan azt mondja nekem, hogy apa, nem lehetek mikor járni kezd, szóval mindenből ki fogok maradni, ami akár egy kicsit is örömet okozhatott volna nekem. De el kell fogadnom, hogy ez az én döntésem volt és bármennyire is fáj, mostantól ez lesz az otthonom.
Már egy hónapja, hogy börtönbe kerültem. Azóta jobbára csak Chinen jött be hozzám, pedig mindig mondtam neki, hogy nem akarom őt itt látni.Azt hiszem kicsit kezd elmenni az eszem, mert valahányszor csak bejön, mindig vita lesz a vége. Hiába, nem nagyon bírom ezt a bezártságot.
- Látogatója van! - szólt be az egy őr, aki a cellám körül szokott őrködni. Ha megint Chinen az, akkor biztosan elküldöm őt melegebb éghajlatra. Az őr rácsapta a bilincset a kezemre, majd a beszélő fülkéhez kísért. Ez az egyetlen hely, ahol képes vagyok kapcsolatot teremteni másokkal. Legnagyobb meglepetésemre a látogatóm nem Chinen volt.
- Hirona, nem kellene itt lenned! - még most is olyan gyönyörű volt, ráadásul a hasa már elkezdett kerekedni, amitől még szebb volt mint általában.- Neked nem kellene itt lenned Ryosuke! Daiki-kun elmondott mindent. Mégis miért kellett vállalnod a börtönt, hiszen nem tettél semmit! Én vagyok az egyetlen felelős a nagyapád haláláért, akkor miért te ülsz most ott?
- Miattad és a gyereked miatt, hogy megvédhesselek titeket!
- A gyerekem? Mi lett azzal, hogy ő a mi gyerekünk lesz?
- Félek, az már nem fog összejönni. Hirona, többé már nincs olyan, hogy mi! Élned kell az életed és keresned kell valaki olyat, akit nem kell majd szégyellned. Csodálatos lány vagy, bármikor találhatsz magadnak egy másik fiút, aki majd úgy fog szeretni téged, ahogy megérdemled. Ha valaki meg kérdezné, semmi közöd nincs hozzám és nem is ismertél engem soha! - ez volt hozzá az utolsó szavam. Láttam, még, hogy zokogva ül vissza, de már képtelen voltam bármit is mondani neki. Ha lehet most még inkább bűntudatom lett. Tudom, hogy nem kellett volna ezt mondanom neki, de nem kérhetem meg, hogy várjon rám még 10 évet. Szóval csak bele kell törődnöm és kész
*6 hónappal később*
A napok és a hónapok olyan gyorsan teltek, hogy már képtelen voltam számolni mennyi ideje ülök börtönbe. Már kezdtem érezni magamon, hogy az idegeim egyre jobban megsínylik a dolgot. Nem ettem, nem szólaltam meg, a napok nagy részében csak ültem és mereven bámultam a falat. Túl késő lenne mindent bevallanom, így már semmi esélyem sincs arra, hogy kijussak erről a helyről...Legalábbis ezt hittem.
- Yamada, maga innentől szabad! - nyitotta ki az őr a cellám ajtaját anélkül, hogy bármilyen magyarázatot adott volna. Biccentettem egyet a fejemmel, majd elhagytam a szobát. Teljesen össze voltam zavarodva és nem értettem, hogyan szabadulhattam ki innen, ha egyszer 10 évet kaptam. Erre meg is kaptam a választ, mikor megérkezett a Chinen-Daiki páros.
- Yama-chan, örülök, hogy megint szabad vagy, de olyan vagy akár egy csontváz! - húzta el szomorúan a száját.
- Nos, az utóbbi időben nem nagyon volt étvágyam, ezért fogytam annyit. Egyébként, meg miért engedtek ki?
- Azért kedves rokon, mert a nagyapád egyik embere is ott volt a gyilkosság napján és tisztán látta, hogy a nagyapád sütötte el a pisztolyt. Továbbá azt is elárulta, hogy reménykedett benne, hogy te fogsz dulakodni vele és a te kezedben sütheti a pisztolyt, hogy börtönbe kerülj! - tehát akkor nem is akart engem megölni? Furcsa én azt hittem ez a terve.
- Yama-chan, most sietnünk kell a kórházba! Ugye nem szeretnéd, lemaradnál Hirona-chan babájának a születéséről?
- Várjunk csak, meddig voltam én ott bent?
- Ha jól számolom fél évig, de most már siessünk! - végül egészen a kórházig futottunk. Igazuk volt a fiúknak, nem akartam lemaradni a baba születéséről, szerettem volna látni őt is és persze Hirona-t is.
- Yamada-kun, úgy örülök, hogy látlak! - ölelt magához Hirona anyja, ami jól eső érzéssel töltött el. Daiki mesélte, hogy felhívta anyámat is, így az öcsémmel együtt ők is idejönnek majd. Csodálatos volt végre újra azokkal lenni, akik igazán fontosak nekem. Mindannyian türelmetlenül vártuk, hogy kijöjjön a nővér azzal, hogy a baba megszületett. Úgy fél óra múlva, végre gyerek sírásra lettünk figyelmesek.
- Melyikőjük az édesapa? - lépett ki az ajtón a nővér, mire közelebb mentem.
- Én vagyok! - vagyis, hogy nem vér szerint, de neki ezt nem kell tudnia.
- Gratulálok, gyönyörű kislánya született! - szóval lány? Ez nagy megkönnyebbülés, hisz akkor egészen biztos, hogy Hirona-ra fog hasonlítani és nem pedig arra a mocsokra, akit a nagyapám hipnotizált, hogy bántsa a barátnőmet. Mielőtt bementem volna, Daiki nyomott a kezembe egy csokor fehér rózsát, mondván ne üres kézzel menjek be hozzá.
- Ryosuke, úgy örülök, hogy itt vagy! - rám mosolygott, amit viszonoztam is. Szóval ezek szerint ő is tudott arról, hogy ma kiengedtek. Közelebb mentem és végre láthattam a kisbabát. Azokkal a hatalmas szemeivel rám nézett, nekem pedig mosolyognom kellett.
- Milyen aranyos! - simogattam meg az arcát, mire lecsukta a szemeit és lassan elaludt.
- Nem szeretnéd megfogni? Elvégre ő a mi kisbabánk!
- Szóval akkor nem találtál valaki mást?
- Nem is kerestem, mert én veled akarom felnevelni ezt a kis tündért. Szeretném, ha tényleg te lennél az apja Misaki-nak!
- Misaki? Mint az anyám?
- Igen, szerettem volna ha ezt a nevet kapja. Egyébként meg az a kis pisze orra, pont olyan mint a tiéd! - ránéztem Misaki-ra és valóban nagyon hasonlított az orra az enyémhez.
- Hirona, mit szólnál ha miután kiengedtek a kórházból összeházasodnánk? Nem akarok többet várni mert rájöttem, hogy nem tudok anélkül élni, hogy nem vagy mellettem!
- Persze, hogy hozzád megyek Ryosuke! - elmosolyodtam és megcsókoltam. Azt hiszem végre senki sem állhat majd a boldogságunk útjába és annyi szenvedés után, végre boldogok lehetünk együtt.
Jujj na ez egy nagyon aranyos rész lett. Először is az eleje nagyon izgalmas volt, és az, hogy Ryosuke átvállalta a gyilkosságot, nagyon nemes dolog volt tőle. Örülök, hogy végül a fiú sem jutott börtönbe, és hogy végül odaért a baba születésére :)
VálaszTörlésCsak volt időm olvasgatni. Nagyon tetszett ez a rész is. Nem mondom, hogy adott helyzetben nem néztem volna én is komplett idiótának Ryo-t, a többiekhez hasonlóan, de érteni vélem, mit miért csinált. A hősszerelmes mintapéldánya. Nem is értem, miért nem Rómeó és Júliát játszottak azon a korábbi iskolai előadáson. :)
VálaszTörlésHát minden rendeződött úgy mond mindenki meg kapta meg érdemelt jutalmát. Persze még mindig az a véleményem (én nem tartottam volna meg a gyereket). Őrülök, hogy mindenen túl vannak és a börtönből is ki szabadult. Elég izgalmas volt főleg az eleje.
VálaszTörlésNagyon izgi volt,sok feszültséggel teli! Ryo vállalta a börtönt is Hirona helyett. Egyébként sejtettem hogy meghal a nagyapa, de azt hittem hogy Ryo fogja megölni. Örültem amikor Ryot kiengedték,és megszületett a baba is. Nagyon jó vége lett.😊
VálaszTörlés